Licencelés 101

SZERZEMÉNY

Szerzeménynek számít minden zene, ami egyben szellemi tulajdon is. Alapvetően a dallam, a dalszerkezet, a dalszövegek, a ritmus téma, vagy ezek bármilyen kombinációja szerzeménynek tekinthető.  Minden dal szerzemény, de nem minden szerzemény dal. A dalszöveg nélküli szerzeményeket gyakran csak "zenedarabnak" nevezik.  A szerzemény jogtulajdonosa általában a szerző, hacsak nem engedte át a szerzői jogokat írott megállapodás keretében egy másik személynek vagy szervezetnek (lásd lemezkiadó).

MASTEREK

A master egy szerzemény előadásának a felvétele.  A tényleges, kézzelfogható felvétel. Ha komponálsz egy zenedarabot zongorára, és öt különböző zongorista külön-külön készít felvételeket a szerzeményedből, akkor immár öt különböző masterrel büszkélkedhet a szerzeményed. Hagyományosan (bár manapság ez már nem nevezhető általános trendnek), a lemezkiadó birtokolja a leszerződött művészek masterfelvételeit. Gyakran előfordul, hogy a kiadó előleget bocsájt a zenész rendelkezésére, hogy gond nélkül fel tudja játszani a jövendőbeli album számait egy stúdióban. Ha minden sínen van, a kiadóhoz futnak be a masterből származó pénzek (lásd értékesítés, licencelés, stb), amíg megtérül az előleg, amit adtak a művésznek. Ezt követően, mind a művész, mind a kiadó részesedik a master által generált további nyereségből (remélhetőleg).

KIADÓI ÜGYINTÉZÉS

A zeneiparban a kiadói ügyintéző az a személy vagy szervezet, amely jogosult arra, hogy egy szerzeményt vagy szerzemények katalógusát gondozza, a jogtulajdonos érdekeit szem előtt tartva.  Körülbelül olyan, mint a meghatalmazott ügyvéd. A kiadói ügyintéző nem birtokolja az általa képviselt szerzeményeket, de gyakran részesül jutalékban a bevételek után, ezért az ő érdeke is, hogy minél több bevételi forrást találjon az általa képviselt katalógus számára. Ha a dalszerzőkpénzt keresnek, a kiadói ügyintéző is tollasodik. Mindenki boldog!

FELDOLGOZÁSOK

A feldolgozások szórakoztatóak.  Most, hogy már sárgaövesek vagyunk a témában, azt is tudjuk, hogy a feldolgozás tulajdonképpen egy már létező szerzemény új masterfelvétele.

1997-ben, a Limp Bizkit meghódította a TRL-fiatalokszívét és lelkét, amikor feldolgozta George Michael "Faith" című slágerét.  Bármikor, ha lejátszák, értékesítik vagy licencelik ezt a dalt, a Limp Bizkit és George Michael is keres rajta némi pénzt. Így aztán, ahhoz, hogy a Limp Bizkit változata felcsendülhessen a Ronda ügy című 1998-as amerikai vígjátékban, a film zenei felelősének először meg kellett egyeznie a szerzői jogokról George Michael zenekiadójával, majd az előadói jogokról a Limp Bizkit lemezkiadójával.

A Guitar Hero nevezetű videojáték kapcsán is szolgálhatunk egy vicces kis anekdotával. (Ez az a játék, ahol egy gitáralakú szerkezeten gombokat kell nyomogatni, szinkronban mindenféle örökzöld rockszámmal.) Ha már volt szerencséd ehhez a játékhoz, akkor talán észrevetted, hogy sok dal kicsit máshogy szól, mint az eredeti... Nos, ez azért van, mert a játék kitalálói úgy döntötték, inkább újra rögzítik az adott dalokat. Így nem kellett ugyanis kifizetniük a masterfelvételek licencdíját, hanem csak a zenekiadókkal kellett megegyezniük a szerzemények felhasználásáról. Mondjuk, ettől azért kicsit berágtak a lemezkiadók.

HANGMINTÁK

A hangminta egy meglévő hangfelvétel (más néven master)egy részletének  használata egy új hangfelvétel (új master) rögzítéséhez.  Az eredeti anyag egy kis része hangmintázható, illetve végteleníthető egy másik művész által, de akár több különböző felvételt is összeragaszthat egy új master létrehozásához. A hangmintázás a hiphop stílusban a leggyakoribb, de végül is van rá példa szinte minden műfajban. Ha fel szeretnél használni egy hangmintát a következő szerzeményedben MINDENKÉPPEN tisztázd a jogviszonyokat, mielőtt megpróbálnád értékesíteni a számot.

Mivel maga a hangminta egy felvett szerzemény egy darabja, a jogok tekintetében a master és a zenekiadó is érintett. Ha még nem szerezted meg a szükséges jogokat (és feltehetően nem is fizettél), hogy felhasználhasd az eredeti hangmintát az új számodban, akkor nem lesz könnyű rákanyarodni a szinkronizálási lehetőségekre, ugyanis a zenei felelősök ragaszkodnak a jogszerű ügyvitelhez, és nem kockáztatnak, amikor hangmintákról van szó.

Spárga

A szerzeményből származó osztalék arra vonatkozik, hogy a dalszerzőnek hány szelet jár a tortából.  Például, ha Joe szerzi a zenét, és Jane írja a dalszöveget, akkor valószínűleg fele-fele arányban osztoznak.  Ha egy négytagú zenekar ír egy dalt, akkor dönthetnek úgy, hogy négy egyenlő részre osztják a bevételt. Ez valójában csak a folyamatban résztvevő művészeken múlik, semmi sincs kőbe vésve. Azonban az osztalék majd vonatkozik a licencdíjakra és egyéb jogdíjakra is, hiszen a dalszerzők ezket is ugyanabban az arányban osztják majd fel.

Licencdíj

Minden alkalommal, amikor egy dalt mozgóképhez szinkronizálnak, az licencdíjat generál.  A díjat számos tényező határozza meg, de ezek közül a három legjelentősebb a következő:

Felhasználás – Vagyis mely médiahordozón történik majd a szinkronizálás és terjesztés (TV, internet, videojáték, reklám)

Időtartam- Vagyis mennyi ideig fut majd a szinkronizált szerzemény (1 hét, 1 év, az örökkévalóság, stb)

Terület – Vagyis hol lesz elérhető a szinkronizált szerzemény (helyi rádiók, országosan, világszerte)

Egy másik tényező, amely befolyásolhatja a licencdíj mértékét, hogy mennyire ismert az eredeti zenemű, illetve maga a dalszerző. Például, ha egy 67 nézettséggel rendelkező induló művész vagy, valószínűleg nem leszel képes olyan magas licencdíjat kiharcolni magadnak, mint mondjuk Steve Winwood.

Ezzel persze nem merítettük ki az összes tényezőt, amelyek befolyásolják a szinkronizálási vagy licencdíjakat, de a legfontosabbakat letudtuk.

Jogdíjak

A zenei jogdíjaknak két fő típusa van: az automatikus és az előadói.

A mechanikus jogdíjak egyszerű jogdíjak, amelyek egy dal fizikai vagy digitális eladásaiból származnak.  Ezeket a jogtulajdonos fizeti ki a felvétel (master) birtokosának, amely általában egy kiadó. Az USA-ban az automatikus jogdíj mértéke 9,1 cent / eladás / fizikai felvétel vagy digitális letöltés. Vagyis, ha 100.000 alkalommal töltik le egy dalodat az iTunes-on, akkor a kiadó 9100 dollárral jön neked.

Előadói jogdíj akkor jár a dalszerzőnek, ha a szerzeményt valaki nyilvánosan eljátsza.  Ha a zenédet előadják a TV-ben, a rádióban, vagy lenyomja élőben egy feldolgozás zenekar, akkor előadói jogdíj jár neked. Az olyan előadójogi szervezetek, mint az ASCAP vagy a BMI figyelik és beszedik ezeket a jogdíjakat a nevedben.

De ha már itt tartunk...

PRO-k - előadójogi szervezetek

Az előadójogi szervezet (PRO) alapvetően egy ügynökség, amely összegyűjti a jogok tulajdonosai (dalszerzők & kiadók)nevében a jogdíjakat.  Elvileg, minden egyes alkalommal, amikor egy dalt nyilvánosan lejátszanak (TV-műsorokban, rádióban, akárhol), a helyszínnek, a hálózatnak, vagy a csatornának fizetnie kell a jogtulajdonosoknak. Ezeket a kifizetéseket gyűjtik be az előadójogi szervezetek és osztják szét azokat a jogosultak között.

Attól függően, hogy hol élsz, más-más előadójogi szervezethez kell fordulnod.  Az USA-ban az ASCAP, a BMI és a SESAC végzi ezt a feladatot (persze csak ha akarod).

Gondolhatod, hogy nem egyszerű kiszámolni, kinek mennyi jár egy adott összegből. A BMI-nél például több mint 150 különböző licenctípus létezik. Mindenesetre, megpróbáljuk egyszerűen elmagyarázni a lényeget...

A helyszínek általános éves licenceket fizetnek, így a zenészek azt játszanak a fellépéseik során, amit csak akarnak.  A díjszabás több tényezőn múlik, de a három fő faktor a kapacitás, az ingyenes vs fizetős események aránya és az élő előadások gyakorisága.

• A kiskereskedelemben utazó boltok (Ruházati üzletek, borbély üzletek, autókereskedések) díját elsősorban (de nem kizárólag) négyzetméter alapján számolják ki.
• A vendéglátóipari egységek (éttermek és szállodák) díjszabását számos tényező befolyásolja, beleértve az alapterületüket, ahol zene szól, legyen az TV vagy akár csak háttérzene.
• A tévécsatornák zenejegyzéket állítanak össze az adásba került művekről és azt továbbítják az előadójogi szervezeteknek. Ezeken az is szerepel, hogy az adott dalok mennyi ideig voltak adásban. A díjak eltérőek attól függően, hogy melyik csatornáról, illetve napszakról van szó. Például ha a szerzeményed főműsoridőben ment le az NBC-n, akkor jóval magasabb jogdíjat kapsz, mint ha a BET Jazz csatornán játszották volna hajnali 2-kor.
• A rádiók díjszabása azon múlik, hogy mekkora lefedettséget és lejátszást jelentenek közvetlenül az előadójogi szervezeteknek.

Mint láthatod, ez nagyon összetett.  Éppen ezért van szükségük a dalszerzőknek előadójogi szervezetekre: nélkülük nehéz lenne elérni, hogy valahányszor elhangzik nyilvánosan a zenéd, ki is fizessenek. Lehet, hogy alkalmanként csak pár fillérről van szó, de összeadódva akár szép összeg is kijöhet.

Előzetes engedélyeztetés

Jó, lehet, hogy ez már egy kicsit túl szakmai lesz. Az "előzetes engedélyeztetés" egy a zenei felelősökáltal használt kifejezés és arra vonatkozik, amikor egy projekt során való felhasználáshoz csomagban vesznek zenéket az összes jogtulajdonostól előre meghatározott fix összegért. Tegyük fel például, hogy egy ruhamárka szeretné bemutatni az új kollekcióját az Instagramon. Az elkövetkező hat hónapban két új videós poszttal jelentkeznek majd, és 1,000 dollárt szánnak a zenére per videó.

A cég kreatívjai kapcsolatba lépnek a jogtulajdonosokkal és rövid udvarlás után megteszik az ezerdolláros ajánlatukat "az összes legjobb divatzene felhasználási jogáért cserébe". A jogtulajdonosok ezután küldenek nekik egy csokornyi zenét, amelyek felhasználását előzetesen engedélyezték.

Ily módon, a ruhamárka zenei felelősei nyugodtan válogathatnak a rendelkezésükre bocsájtott, jogtiszta dalok között, és nem kell azon gondolkodniuk, hogy vajon mennyibe kerül majd egy adott szám licencdíja. Aztán a kiválasztott dalok listáját elküldik a jogtulajdonosoknak, akik a válaszlevélhez egy megállapodást és a számlát is csatolják.

Egyablakos ügyintézés

Az egyablakos ügyintézés azt jelenti, hogy az összes jogot (a master jogainak 100%-át és a kiadói jogok 100%-át) egyazon szervezet képviseli. Ez kifejezetten megkönnyíti az licencelési folyamatot mindkét fél (a licencadó és a licenciavevő) számára, mivel egy személytől lehet megvásárolni a dal minden jogát. Nem kell lenyomozni a különböző jogtulajdonosokat és egyenként egyezkedni velük. Az egyablakos ügyintézés nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé az árképzés és a szerződés feltételei tekintetében.

Alkiadók

A dalszerzőknek és kiadói szervezeteknek gyakran vannak alkiadói, akik  a világmás régióibanképviselik az adott katalógust.  Ez előnyös lehet az eredeti jogtulajdonosok számára, mivel olyan piacokon rendelkeznek képviselettel, ahol általában nincsenek jelen. Az alkiadók jutalékot kapnak a saját területükön begyűjtöttjogdíjak és licencdíjakat után.

MFN

Az MFN jelentése Most Favored Nations, vagyis legkedveltebb nemzetek. Ez azt takarja, hogy az összes érintett jogtulajdonos (master és kiadói) ugyanazt a díjat kapja a szinkronizálásért.  Alapvetően minden fél ugyanazt a feltételeket és díjat kapja, ami a legkedvezőbb.

Példa: Tegyük fel, hogy hiphop ütemeket készítesz, és a 2 Chainz "Vape Nation" című  dalából 50% jogdíj jár neked. A Pepsi fel akarja használni ezt a számot a következő reklámjában. Kapcsolatba lépnek az összes jogtulajdonossal (a zenekiadóval és a lemezkiadóval is), hogy ajánlatot kérjenek a használatra. Ha a lemezkiadó 100 ezer dollárt kér, a zenekiadó azonban kevesebbet, de az MFN-re hivatkozik, akkor - feltéve, hogy a Pepsi nem kezd alkudozni a lemezkiadóval - a nagyobb összeg a mérvadó.

TL,DR: Árajánlatot mindig MFN-záradékkal tégy.

Kiadói ügyintézés kizárólagossága

Ez egy nagy falat, és időnként megosztó, de a lényeg a következő.

A kizárólagosság kulcsfontosságú, ha azt szeretnéd, hogy komolyan vegyenek a szinkronizálási engedélyeztetés világában. Ennek két komoly oka van.

1.) Tegyük fel, hogy van egy nem kizárólagos kiadói ügyintézés megállapodásod az A céggel. Ezután jogilag köthetsz egy másik kiadói ügyintézés megállapodást a B vállalattal (vagy akár még többel). Így már többen is birtokolják a jogot, hogy licenclehetőségeket hajtsanak fel a zenéid számára, vagyis több vasat tartasz a tűzben. Jól hangzik, nem? Nem!!! Ebből ugyanis óriási káosz lesz.  Mi fog történni, ha a Dunder Mifflin cég fel akarja használni az egyik dalodat az új reklámkampányukban? Utánanéznek, melyik előadójogi szervezet képvisel és mindegyiktől kér árajánlatot.

Az A cég 20 ezer dollárban szabja meg a díjat

A B vállalat 10 ezer dolláros árajánlatot ad

A C brigád annyira amatőr, hogy mindössze 750 dollárt ír.

Mit gondolsz, kitől fogják megvenni a jogokat?

Tudd, mennyit érsz!

2.) Ha úgy tűnik, sikerül bezsákolnod egy szép szaftos tévéreklámlicencet (ez általában nagy pénz), akkor tutira "piaci kizárólagosságot" kérnek, ez a minimum. Ez azt jelenti, hogy jogilag nem adhatsz felhasználási engedélyt egy közvetlen versenytársnak a piacon, amíg le nem jár a szerződés időtartama. Példa: Ha a "Drive Me Home, Kevin" című dalodat eladod egy Toyota-reklámhoz, akkor jogilag nem köthetsz licencszerződést ugyanerre a számra, mondjuk a Forddal, amíg a Toyotával kötött megállapodásod időtartama le nem jár. Világos, nem?

na már most, ha a kiadói ügyintézésed nem kizárólagos, akkor előfordulhat, hogy A cég leszerződik a Toyotával, miközben a másik kiadói ügyintéződ, a B vállalat a Forddal egyezik meg egy héttel rá. Így ezek az ügyintézők nem tudnak piaci kizárólagosságot biztosítani, amit a hirdetési ügynökségek nagyon nem szeretnek.